Tengerek

A nap már órák óta fent volt az égen, ami az évnek ebben a szakaszában normális helyzetben izzasztó hőséget jelentene. De pont úgy, ahogy az elmúlt 20 évben szinte folyamatosan, most is felhők borították az eget. A fiúnak nem volt ismerős a szikrázó napsütés. Nem volt róla emléke, azt csak képeken látta. Így a vágyakozó kíváncsiság kongott csak benne üresen.

Ethin már három teljes éve egyedül volt. Statisztikailag ebben nem volt semmi meglepő, mert a bolygó szárazföldi népsűrűsége a városokat nem számítva nagyjából 1 fő volt 10000 négyzetkilométerenként. Jóval kevesebb, mint régen.

Amióta a legutolsó települést is elhagyta, nem igazán vágyott vissza az emberek közé. Idekint nem volt teljesen veszélytelen az élet, de megfelelő körültekintéssel nem volt olyan nagy erőfeszítés életben maradni, ha pár alapvető szabályt betartott az ember. A veszélyt jól ellensúlyozta, hogy az elmúlt idők romjainak fosztogatása okozta örömöt nem tudta felülmúlni semmi a világon. Ethin minden egyes ajtót vagy tárolót úgy tört fel, mint ahogy régen a gyerekek a karácsonykor kapott csomagokat bontogatták vadul. A jutalma legtöbbször néhány doboz konzerv, 15 éve lejárt zacskósleves, némi kötszer vagy néhány könyv volt. Persze akadtak azért nagyobb fogások is.

Egy raktárépület fosztogatása közben talált rá a szárazföldi vitorlásra. Hallott róla, hogy volt néhány reménytelen próbálkozás, hogy a mindig szeles elsivatagosodott síkságokon ilyen járművekkel közlekedtek az új világ első lakói, de nem gondolta, hogy valaha is a saját szemével láthat majd egy példányt.

A vitorlás nem volt túl bonyolult gépezet, de még így is napokig tanulmányozta a kézikönyvet mielőtt rábírta volna a háromkerekű járművet az első néhány méter megtételére. Bár a gép neve erről nem árulkodott, a vitorla mellett rendelkezett egy fúziós gőzgéppel is, ami az elülső két hatalmas kereket hajtotta, ha egyébként nem fújt megfelelő szél a haladásához.

Lone Sails. Ezt a nevet kapta Ethin újonnan szerzett járműve. A nagyjából 12 méter hosszú és a vitorlák nélkül 3 ember magas gépezet fúziós gőzgépét fáradt olajjal és fémdobozokkal tankolta fel. A folyamat során a gépbe dobott anyagok halványan derengő energiaplazmává változtak, ami csak arra várt, hogy a benne feszülő energiát szabadon engedve megforgassa a Lone Sails két hatalmas hajtott kerekét.

A fiú úgy sejtette, hogy pár hónapig biztosan ez a hely lesz az otthona, ezért igyekezett benne megfelelően otthonos környezetet kialakítani. Az élelem mellett, különösen fontos volt számára a megfelelő alvóhely, a megszokottnál háromszor több párnával teletömködve. Miután elkészült, kiült a hajó tetejére és a kókadtan lógó szakadt piros szélzászlón pihent meg a tekintete. Már csak a szelet várta.

Lone Sails

Csak egyetlen napot kellett várnia, mégis több hétnek tűnt. Hajnalban a levegő először csak óvatosan meglegyintette a zászlót. Majd, mintha megbizonyosodott róla, hogy az bírni fogja, hamar annyira megerősödött, hogy a még pihenő vitorlát is hangosan lobogtatni kezdte. Ethin erre a zajra ébredt és másodpercek múlva már a jármű vitorláját bontogatta. Miután a kézikönyvnek megfelelőn irányba állította a ponyvákat, a Lone Sails elindult a letűnt civilizáció szél koptatta pusztaságába.

Eleinte nem volt túl sok látnivaló és monoton órákig egyik domb követte a másikat. A nedvességre szomjas növényzet ritkán kapott csak utánpótlást, és a legutóbbi óta is eltelt már néhány hét. A távolban néha feltűnt egy-egy villanyoszlop vagy megrogyott kémény, de fáknak nyoma sem volt. Ethin nem tudta miért. Gyerekkorában látott néhány fát, egy-egy kisebb kertben, de a természetben szinte soha. A szűrt napfény nem volt elég erős ahhoz, hogy a nagyobb fás szárú növényeket életben tartsa, az elhalt fákat pedig már rég eltüzelték a túlélők.

Habár a nap már fent volt az égen jó pár órája, ez az állandó felhőtakaró miatt nem igazán befolyásolta a hőmérsékletet. Ha a hiányzó napsugarakat és gyakori viharokat nem számítjuk akkor kellemes tavaszi idő volt szinte egész évben. A fiú hálás volt a szélért, ami egyre jobban és jobban lökte célja felé, keletre.

A számításai szerint két teljes hétig fog tartani az út a víztengerig. Néhány kopott, telejegyzetelt és százszor széthajtogatott térkép segítette a tájékozódásban. A körülmények ellenére — talán a fiatalság adta bolondság miatt — magabiztos volt. Éjszakánként csak akkor vitorlázott, ha a holdnak volt elég fénye, hogy homályosan átszűrődjön a mindent beborító vékony felhőrétegen. Habár a hajónak volt lámpája, Ethin azt nem szívesen használta, mert egyrészt igyekezett takarékoskodni a plazmával, másrészt a figyelmet sem akarta felhívni magára. Nem sokan maradtak a bolygón, de az biztos, hogy az új világban nem mindenki barátságos.

Steam Link

Journey of The Broken Circle

_Minden kerek?

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Journey of The Broken Circle – azaz tükörfordításban „A Törött Kör Utazása” – egy nagyon meglepő platformer. Valójában semmi olyan újdonságot nem hoz játéktechnikailag amit ne láthattunk volna unásig ismételve más játékokban. Ennek ellenére a sajátos atmoszférája, a zenéje és a magával ragadó egyszerű, de mégis mély története rendesen magába tudott szippantani.

A játék főhőse Kör, aki ténylegesen majdnem egy egész kör, csak egy körcikk hiányzik belőle. Nem teljesen meglepő módon a történet úgy kezdődik, hogy Kör elindul megtalálni a hiányzó részét. Eleinte ez annyit jelent, hogy végiggurulunk a pályán és akadályokat kerülgetve kisebb magasságokba fel-fel ugrunk. Ez persze önmagában még nem annyira izgalmas, de ahogy haladunk előre a játékban, ez a fajta mozgási repertoár azért jelentősen kibővül vagy megváltozik.

Journey of The Broken Circle

_Mint a borsó meg a héja

Ha hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a játék hangulata akkor mi is egyfajta utazás részesei lehetünk. Elkísérhetjük Kört erre a pár órás kalandra, ahol igazi érzelmi hullámvasútra kerülve építhetjük fel és rombolhatjuk le a főszereplőnk kapcsolatait különböző entitásokkal. A főszereplő minden egyes partnere, akivel megpróbálja pótolni a hiányzó darabját új játékmechanikát hoz elő. Ennek köszönhetően az első óra után sem válik unalmassá a fel alá pörgés-forgás. Éppen ellenkezőleg: út második fele izgalmas csak igazán.

Indie játék lévén az alkotógárda nem túl népes. A Lovable Hat Cult egy kétszemélyes dán studió, amelynek van még néhány olyan címe, amihez hasonlóval ritkán találkozhat az egyszeri játékos. Persze ha úgy alakul, azért én majd szívesen beszámolok a többi utazásomról is Dánia alternatív gamer világába.

ticket

Ha jól időzítünk akkor nagyjából egy mozijegy áráért elvihetjük egy körre a játékot. A Journey of The Broken Circle nem egy hétköznapi alkotás és emiatt talán nem is feltétlenül ajánlanám mindenkinek. Ha nem riadsz meg az érzelmeidtől és a helyén tudod kezelni a történéseket, akkor viszont egy fantasztikus élményt nyújthat ez az utazás.

Journey of The Broken Circle

PRO
Magával ragadó atmoszféra
KONTRA
Néha kimondottan sötét

81.5%
  • Metascore (76%)
  • Grafika (75%)
  • Játékélmény (90%)
  • Na még 5 percet (85%)

Axiom Verge

_Álom ez vagy valóság?

Nehezen kezdek bele ebbe az írásba, de úgy érzem az Axiom Verge megérdemli, hogy megemlékezzek a blogon róla. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi az oka annak, hogy nem találom a szavakat és minden gondolatfonal végén arra a következtetésre jutok, hogy Thomas Happ játéka tagadhatatlanul komplexebb, mint amilyennek elsőre látszik. Ellentmondásos lehet, de ez az összetettség mégis olyan játékélménnyel szolgál, ami jópár órára leköti az alkalmi játékos figyelmét is.

Axiom Verge Logó

A zene, a grafika, a játékmenet és a karakterek egyvelege annyira egybe lett gyúrva, hogy nem túlzás azt állítanom hogy az Axiom Verge igazi mestermunka. A Metroid stílusú játék egyszemélyes fejlesztőgárdája jó érzékkel illesztette a játék alapvető elemeit egymás mellé. A játékosnak valójában nincs is más dolga, mint órákig szorongatni és nyomkodni a kontrollert, majd a végső harc után elégedetten hátradőlni és megnézni a sztori végét.

_Klasszikusok nyomában

Az Axiom Verge nem az a játék, amelyik a szánkba rágja, hogy merre kell menni és mi a következő teendő, erre a szemfüles játékosnak magától kell rájönnie. Ahogy haladunk előre, úgy nyílnak meg korábban zsákutcának vélt helyek is. A sok power-up egyikének segítségével például magasabbra tudunk ugrani vagy egy másik elérhetővé teszi, hogy vékonyabb falakon át tudjunk teleportálni. Ezek a képességek olyan helyekre is eljuttathatnak, ahol megtalálhatjuk a „kirakós” következő darabját vagy egy újabb nélkülözhetetlen fejlesztést.

Bár kezdetben nem túl széles a választható fegyverek repertoárja, a játék végére komoly arzenált gyűjthetünk össze. Ez nem véletlen. Erősebb ellenfelek esetén a megfelelő fegyver kiválasztása kritikus lehet. Persze ne csüggedjünk, ha ez nem sikerül elsőre és elhalálozunk. Még normál nehézség esetében is elő fog ez fordulni jónéhányszor. Ilyenkor a legutoljára meglátogatott tojás alakú Rebirth Chamberben (vagy magyarul talán „újjászületési kamrában”) felébredve folytathatjuk a játékot.

Trace

Mint a legtöbb komolynak vehető platformer esetében elmondható, ehhez a játékhoz is megfelelően edzett idegrendszer és türelem szükséges. Vállalom, hogy a végigjátszás során többször jutottam mélypontra, de a végső siker lemosta a verejtékcseppeket rólam és lendületesen mentem tovább.

_Alternatív valóság

Első ránézésre az amerikai fejlesztő játékának alaptörténete nem túl komplikált. Ám ahogy az álomszerű világban tekergünk jobbra-balra, kiderül pár dolog, amik érdekes csavart visznek az eseményekbe. Nem kell azért Lost szintű agyeldobós huszárvágásokra gondolni, de sokat elárul a történetről, hogy a rajongói oldalakon a klasszikus szó szerinti értelmezésen túl három komolyabb interpretációja is van a végkifejletnek.

A játék komplexitását talán tovább magyarázza, hogy a játékbeli kedvenc fegyverem, alapjában véve nem is igazán fegyver. Az Address Disruptor (ezt már meg sem próbálom lefordítani) névre hallgató eszköz segítségével megváltoztatható a játékbeli valóság és az ellenfelek viselkedése, képességei vagy tulajdonságai is. Spoiler nélkül nem is tudnám tovább ecsetelni micsoda csodákra képes ez az eszköz, de azt gondolom nem nagy meglepetés ezek után, hogy sok titok nyitja az Addrerss Disruptor jól időzített használata.

_Summa

ticket

Az Axiom Verge esetében 3 mozijegy áráért 12-15 órányi szórakozást kapunk. Itt talán már érdemes megvárni egy nagyobb akciót, de figyelembe véve, hogy a játék egy ember kemény munkája én nem sajnáltam leperkálni az árát. Tom Happ a számítógépes játékok Leonardo Da Vincije, a 8 bitesnek ható zenék/hangok Mozartja és a retro grafika Pablo Picassója egy személyben. Ne hagyd ki a legnagyobb művét!

Axiom Verge

PRO
Magával ragadó atmoszféra, változatos fegyverek és ellenfelek, Fülbemászó zajok
KONTRA
Néhol szokatlan irányítás, Nincs fast travel

91.8%
  • Metascore (87%)
  • Grafika (85%)
  • Játékélmény (95%)
  • Na még 5 percet (100%)

Train Valley 2

Train Valley 2

_Száz óra vonatozás

Ha egy kicsit is megdobogtatják a szíved a párhuzamos vasprofilokon megállíthatatlanul száguldozó vagy éppen csak döcögő járművek vagy felcsillan a szemed a terepasztalok láttán és szereted a feladványokat, akkor a Train Valley 2-t hiba lenne kihagynod. Ez nem egy átlátszó marketing duma a 90-es évekből, hanem igazi makacs tények. A litván Flazm Interactive Entertainment  2018-ban megjelent játékáról azt állítani, hogy egy remekmű egyáltalán nem túlzás. Nem csak a logikai feladatok változatossága miatt érdemes végigmenni az 50+20 feladványon, hanem a játék által nyújtott esztétikai élmény is egyfajta katarzist ígér. 

Train Valley 2

Az első néhány feladat egyszerűsége ne tévesszen meg. Ha a feladványokat 5 csillagos értékeléssel teljesítenéd, akkor a nagyjából a 20. pálya környékétől kezdve kezdj el barátkozni a restart level funkcióval. Egyre gyakrabban lesz rá szükséged. Alapvetően minden pályán hasonló a cél: a megadott domborzat és egyéb adottságok mellett, általunk folyamatosan épített és fejlesztett vasúthálózaton a városoknak leszállítani az általuk keresett cikkeket. Ezek sokszor többlépcsős folyamat eredményei. A fafeldolgozóba szállított munkaerővel a rönkfa készül, majd a fűrészmalolmban az újabb leszállított munkások deszkákká alakítjak azokat. A deszkákból és némi üvegből egy csapatnyi melós segítségével a bútorgyárban székeket gyártunk. Végül még el kell szállítanunk a készterméket a megfelelő városba a megfelelő időben. Természetesen, mindezt úgy célszerű végrehajtani, hogy nem futunk ki az időből és a vonataink sem szenvednek balesetet.

_Apa nézd! Kéz nélkül!

A korábban már említett csillagokat nem adja ám olcsón a játék. Minden pálya elején megkapjuk a listát, hogy milyen feltételeket teljesítve kapunk 1-1 plusz csillagot (az időkorlát betartásáért járó legfeljebb 3 csillag mellé). Sokszor a nagyon triviális „Ne semmisüljön meg vonatod” feltétel mellett előfordulnak igazán nehezek is. Előfordul, hogy nem állíthatod meg az időt a pálya átépítéséhez vagy a vonatok elrendezéséhez, ami komoly nyomást jelenthet a tökéletességre törekvő játékoson.

A játék nagyon nagy szabadságot ad a játékosnak, de ez sokszor csak látszólagos: hídak és alagutak csak az előre meghatározott helyekre építhetők. Néha azonban belefuthatunk olyan helyzetbe is, hogy csak a pályán lévő vámszedő kapun át építhetjük meg az ideális útvonalat. A vonatok és váltók felett szinte minden esetben teljes kontrollt kapunk: megállíthatjuk és újra elindíthatjuk a vonatokat (akár az ellenkező irányba is). A váltók állítgatásával, pedig a komolyabb vasútlabirintusban is el tudjuk juttatni a kívánt célállomásra a szerelvényeinket.

_Ranglista és DLC

Ha sikerül minden igényt kielégyítenünk és 5 csillagosra teljesítjük az adott feladványt, akkor a játékidő, a valós idő és a teljes bevétel alapján rangsorol minket a játék. Az igazi maximalistáknak igazi csemege lehet ezt a három paramétert is kioptimalizálni.

Timber and Coal

Az alapjáték 50 pályát tartalmaz, ami 10-esével 5 korszakra van osztva. Ennek ott van jelentősége, hogy korszakról-korszakra egyre gyorsabb és hosszabb vonatokat használhatunk. Eleinte be kell érnünk a két vagonból álló kék gőzössel, de a játék utolsó pályáin 7 szerelvényes gyorsvonatok száguldozhatnak majd. Ha túl vagyunk az alapjátékon és nem tudunk leállni, akkor a plusz 20 pályát tartalmazó Passenger Flow DLC csillapíthatja éhségünket. A kiegészítőben megjelenik a betűjellel azonosított állomástípus. Ezek között az ismert áru és munkaerőforgalom mellett a klasszikus személyszállítást is nekünk kell levezényelnünk.

_Summa

ticket

Ha sikerül akciósan hozzájutni, akkor A Train Valley 2 a DLC-vel együtt nagyjából 2 mozijegy áráért 50-100 órányi szórakozást jelent. Nem kérdés, hogy ár/érték arányban a prémium kategóriába esik. Van szabad 30 perced és hallgatnád ahogy a vasúthálózatodon zakatolnak a virutális szerelvények? Akkor a Train Valley 2 a te játékod!

Train Valley 2

PRO
Beszippanja az embert, esztétikus, változatos feladványok
KONTRA
Néha kimondottan nehéz

95.3%
  • Metascore (91%)
  • Grafika (95%)
  • Játékélmény (100%)
  • Na még 5 percet (95%)

Into the Breach

_Majdnem sakk

A hosszú kihagyás után kezdjük most egy egyszerű találós kérdéssel. Mi az: 8×8-as táblán játszik két játékos különböző figurákkal, amelyek a típusuktól függően tudnak a táblán mozogni és támadni? IGEN! Ez bizony most nem a sakk, hanem az Into the Breach a maga teljes valójában.

Ez a játék annak a Subset Games-nek a szellemi terméke, aminek a korábbi nagy indie sikert, az FTL: Faster Than Light-ot is köszönhetjük. Ha nem ismerős, ez a cím, akkor se csüggedj. Egyrészt bátran durrantsd el rá azt a 10€-t, amibe Steam-en kerül, másrészt, hamarosan írok róla itt az oldalon is pár bekezdést.

_Ahová lépek, szörny terem

A játék története – bár rendkívül egyszerű – képes arra, hogy olyan atmoszférát alakítson ki, ami teljes mértékben magával tudja ragadni a játékost. Jövőből érkező hatalmas robotokat irányíthatunk, amik az emberi civilizációt fenyegető föld alól érező gigantikus rovarszerű lényeket (The Vek) hivatottak megtépázni. Ha ez nem teljesen sikerül és az idegenek ellepik a bolygót, akkor sincs baj: tovább próbálkozhatunk egy új idővonal nyitásával. A jó hír, hogy az életben maradt tapasztalt pilótáink közül egyet magunkkal is tudunk vinni az új játékba, a rossz hír, hogy életben maradni nem feltétlenül könnyű.

A játék során 4+1 szigeten küzdhetünk meg az idegen fenyegetéssel, amit erőteljesen nehezíthet a civil lakosság jelenléte, mivel az épületek megsemmisülése közvetlenül csökkenti az elektromos hálózatunk ellátottságát. Tehát robotjaink életereje mellett fontos figyelemmel kísérnünk még az elektromos hálózat energiáját is. Ha ez nulla alá csökken, akkor vége a csótányirtásnak és új játékot kell kezdenünk.

_Egységben az erő

Egy új idővonal kezdésekor kiválaszthatjuk, hogy milyen csapattal vágunk neki a szigeteknek. Ha a titkos osztagot nem számolom, akkor ez bizony 24 különböző egységet jelent, több mint 24 különböző képességgel és lehetőséggel. A klasszikus összeállítású egységek mellett vannak tűzzel, faggyal operáló harci robotok is, amik gyökeresen más és más jellegű taktikát kívánnak. Bár kezdetben csak a Rift Walkers névre hallgató csapat elérhető, de a játék előrehaladtával megszerzett érmékkel feloldhatjuk a teljes arzenált.

Érdemes egyébként végigpróbálgatni az összes robothármast. Így megtalálhatjuk azt a felállást, amivel a leginkább nekünk tetsző módon készíthetünk sushit az emberiség életére törő különféle ízeltlábúakból.

Valamennyire szerencsére megkönnyíti az életünket, hogy a pályák között az esetlegesen talált vagy vásárolt reaktor maggal vagy fegyverekkel fejlesszük a robotjaink képességeit. Ennek ellenére továbbra se legyünk túlságosan optimisták az esélyeink kapcsán: az Into the Breach egy kifejezetten nehéz játék.

_Summa

ticket

Az Into the Breach nagyjából 2 mozijegy áráért 15-30 órányi szórakozást ígér cserébe, ami alapján bőségesen megéri az árát. Ha a reggeli kávé mellé vagy az esti sör közben szívesen küldenél gyilkos robotokat egy inváziós rovarhadsereg ellen, akkor ez a te játékod. Lesznek nehezebb perceid, de egy tökéletesen letakarított térkép igazi lendületet adhat a napodnak (vagy éppen az estédnek).

Into the Breach

PRO
Véletlenszerű pályák, számtalan egység, újrajátszhatóság
KONTRA
Néha kimondottan nehéz

93.5%
  • Metascore (89%)
  • Grafika (85%)
  • Játékélmény (100%)
  • Na még 5 percet (100%)

GemCraft – Chasing Shadows

_Drágaszágok

Mostanában sokszor hozza úgy a sors, hogy egy néhány fős fejlesztői csapat játékáról jut eszembe hosszabban írni. Most sincs ez másképp: a GemCraft – Chasing Shadows egy fiatal magyar indie fejlesztő házaspár egyik legújabb műve, akik egyébként Game in a Bottle fedőnéven alkotnak. Anno volt szerencsém néhány órát eltölteni a GemCraft sorozat korábbi részeivel, illetve mire ezek a sorok megjelennek, addigra már ezzel az epizóddal is több mint 70 órát játszottam. Ennyi tapasztalattal a birtokomban már bátran ki merem jelenteni, hogy a tower defense egyik klasszikusává avanzsált GemCraft ezidáig legutolsó része sem okozott csalódást.

A játék alapvetően a tower defense zsáner alapjait követi: olyan tornyokat helyezhetünk el a pályán, amikbe különleges képességekkel rendelkező drágaköveket kell pakolnunk és így azok folyamatosan pusztítják a hatósugarukba érő szörnyeket. Ezek az alattomos kis lények pedig a lehető legrövidebb úton próbálnak meg eljutni a varázsgömbünkhöz, hogy vagy a kis gömbjeinkből egyet-egyet elcsenve szívózzanak velünk vagy, hogy közvetlenül minket vegyenek célba és az életünkre törjenek. A tornyok mellet építhetünk még csodaszép csapdákat, erőteljes erősítőket és félelmetes falakat is, de ez utóbbin kívül minden építmény csak akkor fejti ki hatását, ha egy drágakövet is teszünk bele. A funkcióit tekintve minden építmény különleges a maga nemében, persze azért hatalmas meglepetésre nem kell számítani. A tornyokba helyezett drágaságok alapvetően távolról képesek sebzést osztani, míg a lények vonulási útvonalára helyezett csapdák rendkívűl kis hatótávúak és kevesebbet sebeznek, de bennük a drágakövek speciális képességei erőteljesebben érvényesülnek (nekem a fagyasztó és mérgező csapdák a kedvenceim). Az erősítőkbe foglalt kövek segítségével viszont mind a csapdák, mind pedig a tornyok erejét növelni lehet. Pár óra játék után idegrendszerünk szinte összes sejtje egyként követeli majd, hogy amint van rá lehetőségünk 8 erősítő gyűrűjébe építsünk csak tornyokat, így érve el a legnagyobb sebzést.

_Erősítés

A játékban 9 különféle drágakő alaptípus létezik, amikből azonos szintűeket kombinálva, vagy közvetlenűl manából legyártva igen komoly tűzerőre tehetünk szert. A típusok között van például mérgező, fagyasztó, kritikus sebzést okozó és mana elszívó drágakő is. Illetve fontos még, hogy különböző drágaköveket kombinálva a hatások is kombinálódnak (bár valamennyire gyengülnek is). A megfelelő kombinációkat előállítva viszont hamar nagyon hatékony védelmi hálót tudunk kiépíteni és így vághatunk neki az egyes pályák teljesítése után következő „Endurance” módnak, ami egyfajta végtelen játékmód, ahol minden egyes hullámban a korábbiaknál erősebb szörnyek törnek az életünkre. Itt kezdődik amúgy az igazi kihívás. A fórumokon többen is arról panaszkodtak, hogy egy jól sikerült konstrukcióval akár 12 órán keresztül is kibírták a lények hullámai ellen, de sajnos nekem egyelőre ezt a bravúrt még nem sikerült bemutatnom. Mondjuk nem is hangzik túl izgalmasnak.

Történet is van ám, bár nem túl mély. A játék során képviselt varázslónk a pályák teljesítésével tapasztalati pontokat szerez(het) és szintet is lép(het). A szintlépésekkel együtt pedig egyre több képességpont áll a majd rendelkezésünkre, amivel a varázsló különböző képességeit erősítve el tudunk boldogulni a nehezebb pályákkal is. Ahogy haladunk a történettel egyre több képesség bukkan majd elő és idővel képesek leszünk varázslatokkal is befolyásolni a játék állását. Csapásainkkal fagyaszthatunk, átkozhatunk, de akár okozhatunk közvetlen sebzést is. Ugyanakkor a drágaköveinket elbűvölve néhány lövés erejéig például extra támadással rendelkező tornyokat vagy véglegesen erősebb csapdákat is készíthetünk. Ha ez még mindig kevés lenne (és az lesz, mert Endurance módban nincs olyan, hogy nem kevés), akkor érdemes felszerelkeznünk a pályák teljesítésével megszerezhető talizmántöredékekkel. Sok más paraméter mellett, ezek befolyásolhatják a szörnyekre gyakorolt sebzésünket, a varázslataink erősségét és az erősebbek akár a képességeink szintjét is. Tök megéri.

GemCraft - Chasing Shadows
A második fejezet, de a negyedik játék a szériában
Első lépések
Még hosszú út áll elöttünk
Elágazás
Nincs két egyforma pálya
Kincsek
Az XP és a zsákmány mindig jól jön
XP
A határ a csillagos ég
Képességek
Nehéz a döntés, de bármikor meggondolhatjuk magunkat
Achievements
Messze még a 100%
Pályamódosítások
Így lehet igazán sok XP-t szerezni
Több milliós kövek
Nincs olyan, hogy túl sok mana

_Nincs még vége

A számtalan pálya mindegyikét többször is érdemes újra és újra végigvinni, hogy a lehető legtöbb tapasztalati pontot szerezzük rajtuk. Ezt a legkönnyebben úgy érjük el, ha az ellenfelek erősségét és a pálya nehézségét még pont akkorára állítjuk, amivel minimum a korábban is említett végtelen módig el tudunk jutni (nem könnyű, de idővel erre rá lehet érezni). Ha még ez sem elég: rengeteg achievement várja, hogy feloldjuk és vannak köztük igazán nehezek is. Továbbá, a játékban találhatunk speciális pályákat, ún. látomásokat (visions) is, amik egyfajta puzzle-ként várják, hogy kirakjuk őket. Ezeken a pályákon természetesen nem érvényesülnek sem a talizmánok sem pedig képességeink hatásai, ezzel garantálva, hogy vaéódi idegroncsok legyünk a negyvenhatodik sikertelen próbálkozás környékére.

A játék komplexitását – a fentieken kívűl – jól mutatja, hogy a drágaköveket milyen sok módon használhatjuk fel. Őket a minket ostromló nyomorultak közé hajítva nagyobb robbanásokat okozhatunk, de egyes szentélyek aktiválása is egy-egy drágakő feláldozását kívánja. A legtöbb lény ugyan a földön szaladva/kúszva/menetelve próbál meg eljutni a tornyunkhoz, de vannak olyan kapzsi repülő fantomok is, amik a tornyokba helyezett drágaköveinkre hajtanak.

_Summa

ticket

A GemCraft – Chasing Shadows a tower defense játékok egyik megkerülhetetlen alapművének méltó folytatása. Kevesebb, mint egy mozijegy árát kóstálja, cserébe viszont felejthetetlen élményekkel lehetünk gazdagabbak. Az életünkre törő szörnyek és árnyak méltó ellenfelei lehetünk, ha a megfelelő drágaköveket és építményeket kombinálva ki tudjuk alakítani a tökéletes védelmi hálót. Párszor Sokszor el fogunk bukni, de csak azért, hogy a hibáinkból tanulva, kisimult ráncokkal, legközelebb sokkal hatékonyabban őrizzük a varázsgömbünket.

GemCraft - Chasing Shadows

PRO
Sok pálya, kombinálható drágakövek, egyedi játékmechanizmus, igazi tower defense alapmű
KONTRA
Flash (Ha sokminden történik egyszerre, belassul), Repetitív (de ez szinte minden játékra igaz ebben a zsánerben)

91%
  • Metascore (79%)
  • Grafika (90%)
  • Játékélmény (95%)
  • Na még 5 percet (100%)

_Olvasnivaló

Concrete Jungle

Concrete Jungle

_Városépítés + Tetris + Kártyák

Gyerekkoromban valamiért a szokásosnál is jobban vonzottak a térképek. Nem csak a hagyományosak, hanem minden olyan papírdarab amin színes alakzatok és vonalak szerepeltek. Fura módon ide kellett érteni azokat szabásmintákat is, amiket a nagymamám éjjeli szekrényében találtam. Ez a rajongásom azóta sem csillapodott, ezért az olyan játékokat, amiben egy várostérkép felett kell valamit ügyködnünk, különösen nagy lelkesedéssel telepítem a gépemre vagy a telefonomra.

Cole Jefferies – A ColePowered egyszemélyes fejlesztőgárdája – a Sim City iránti rajongását, a kártyajátékok iránti szeretetét és a Tetrist egybegyúrva alkotta meg a Concrete Jungle-t. A témában nem ez volt az első próbálkozása: Megacity néven már körülbelül 5 évvel ezelőtt megjelent egy hasonló mechanikájú felülnézetes játékkal. Azóta elkészült a játék modernebb és kiforrottabb változatával is, amiért sokan nagyon hálásak, mivel az rendkívül szórakoztatóra sikerült.

Concrete Jungle

A cél alapvetően elég egyszerű: oszloponként érjük el a megadott pontszámot, a rendelkezésünkre álló több mint 230 kártya segítségével. Ha ez a legalsó oszlopnál sikerült, akkor az eltűnik, megkapjuk a pontszámot és a pálya tetején egy új oszlop várja majd, hogy csodálatos épületekkel pakoljuk tele. Így kell eljutni a célig (céloszlopig), miközben a kártyáink hatására a célszám folyamatosan növekszik (a kiadásaink miatt, amit a lapok jobb felső sarkában lévő piros rombusz jelöl). A kártyák egy része gazdaságilag pozitívan hat a városra, aminek mértékét a jobb felső sarokban lévő sárga rombusz jelöli. Amikor városunk gazdasága eléri az aktuális küszöböt új képességet választhatunk, vagy betehetünk egy új lapot a folyamatosan megújuló paklinkba.

A kártyák képességeit érdemes alaposan elolvasni, mert sokszor ezeken múlik a siker. Fontos, hogy csak a pontgyűjtőkártyák (általában lakóházak) elhelyezésével tudjuk a mezőkön található pontszámot begyűjteni és vannak blokkokra ható lapok is, amiket ügyesen kombinálva igazán magas pontszámot lehet elérni. A kártyák legtöbbször a környező mezőkre hatnak pozitívan (vagy negatívan), de vannak sorra vagy oszlopra ható darabok is.

Sajnos előfordulhat, hogy nem tudjuk elérni az alsó oszlop célszámát. Ekkor dönthetünk úgy, hogy egy élet feláldozásával (vagy valamelyik képességünkkel) eltüntetjük azt. Ez a lehetőség sajnos korlátozottan áll rendelkezésünkre és ha túl sokat használjuk akkor hamar szembesülünk majd a Game Over felirattal a kijelzőn.

Több játékmód
Ha túl nehéz a Kampány, próbáljuk ki a többi opciót
Grítingsz from
Caribou City
G.I. Jane
A kampány során több várostervező bőrébe is belebújhatunk
Zöldmező
Szinte sikít, hogy pakoljuk tele épületekkel
Messze még a cél
Ha egyáltalán eljutunk addig
Game Over
Jobb, ha hozzászokunk ehhez a képernyőhöz

_Aki nincs velünk az ellenünk

Amikor már úgy érezzük, hogy megbirkóztunk a kezdeti nehézségekkel, akkor megjelenik egy rettentően unszimpatikus hamburgeres nagyi, aki véletlenszerűen elhelyezett gyorsétteremekkel próbálja meg pokollá tenni az életünket. De ezután jön csak az igazi mélyvíz. A következő pályákon már nem csak egyedüli építészként dolgozunk, hanem egy riválisunknál kell több pontot elérnünk. Ebben a játékmódban akkor is eltűnik a legalsó oszlop, ha már nincs rajta szabad hely egy épületnek sem. Ilyenkor minden játékos megkapja a rajta elhelyezett épületek után járó pontok számát. Viszont, amikor sikerül elérni a célszámot valamelyik játékosnak, akkor ő az oszlop teljes pontszámát fogja megkapni. A játék nyilvántartja a negatív pontszámot is, így egy-egy jól elhelyezett gyárral vagy hulladéklerakóval rendesen ki tud velünk babrálni a gép.

Quarry

Vannak olyan ellenfelek, akik ellen alaposan fel kell készülni. Szerencsére lehetőség van a kezdőkártyák testreszabására is, így, ha már sokadjára sem sikerül több pontszámot elérni a kollégánál, akkor érdemes ezt kihasználnunk. Az egyszemélyes és az 1vs1 játékmódok mellett van 2vs2 is. Ez utóbbi számomra kicsit unalmas volt, mivel végig kellett várni, amíg minden ellenfél eldönti mit szeretne csinálni. Próbáltam a beállításokban kicsit felnyomni a sebességet, de sajnos nem volt érezhető hatása.

_Summa

ticket

A Concrete Jungle egy olyan városépítős puzzle, ami tökéletesen alkalmas egy kávészünetnyi kikapcsolódására. Néha ugyan frusztrálóan nehéz, de indíthatunk a kampánytól független játékot is, ahol részletesen beállíthatjuk, hogy hogyan szeretnénk játszani. Ha sikerül elkapnunk egy leárazást, akkor alig egy mozijegy árért a miénk lehet Cole Jefferies játékának egy példánya. Amennyiben nem elégszünk meg a PC-s változattal jó hír, hogy telepíthető Androidra és IOS-re is.

Concrete Jungle

PRO
Gondolkodtató, Eredeti hangulat, Igazi puzzle, Városépítés
KONTRA
Néha frusztrálóan nehéz, Hiányos tutorial

89%
  • Metascore (76%)
  • Grafika (95%)
  • Játékélmény (85%)
  • Na még 5 percet (100%)

_Olvasnivaló

Sproggiwood

_Gombák és Zselék

A falu
Legyőzött ellenfeleink is beköltöznek virágzó településünkre
Egyedül a sötétben
Ghostfen erdejében pókhálón és csapdákon kívül más rettenetre is számíthatunk
Szintlépés
Csak egy dolog jobb egy tűzcsapdánál: két tűzcsapda
Ünnepi zseléírtás
Az ünnepek alkalmával sapkát húztak a zselészörnyek
Porból lettünk...
...porrá leszünk, de legalább kaptunk némi aranyat
Gombavarázsló
Minden testrészéből lángot szór, de a megidézett lények majd jól ellátják a baját

A Sproggiwood egy kihagyhatatlan dungeon crawler, ahol véletlenszerűen generált, szörnyekkel teli labirintusokat fosztogathatunk. Ehhez hat különböző hivatás áll a rendelkezésünkre: irányíthatunk egyszerű farmert, bátor harcost, vidám íjászt, ravasz tolvajt, eszes varázslót vagy hátborzongató vámpírt is. Egy próbát mindenképpen megér a játék – ha éppen akciós Steamen –, de úgy érzem, hogy sok lehetőség egyáltalán nem, vagy csak félig került kiaknázásra. Ilyen például a városépítés, aminek a jelentősége kimerül a kozmetikában, továbbá a varázstárgyak, tekercsek, bájitalok és ellenfelek változatossága is hagy maga után kívánnivalót.

ticket

Ha szerencsénk van egy mozijegy áráért több órás könnyed zselévadászatban lehet részünk. Csak hagynunk kell, hogy a játék atmoszférája kicsit beszippantson. A hivatások különbözősége miatt, hamar azon kaphatjuk rajta magunkat, hogy némi arany reményében ugyanazt a labirintust már hatodjára fosztjuk ki. Ha kedvet kaptál hozzá, akkor nincs más dolgod, mint beszerezni pár robbanó tököt és néhány tegez nyílvesszőt a gombavadászatra.

Sproggiwood

PRO
6 féle karakter, történet a finn mitológiából, gombák
KONTRA
Egy idő után repetitív, szerencse faktor, kiaknázatlan lehetőségek, gombák

78%
  • Metascore (82%)
  • Grafika (75%)
  • Játékélmény (75%)
  • Na még 5 percet (80%)

Stardew Valley

_Örökség

Az első pár képkocka után már majdnem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy egy igazi RPG makeres játékkal van dolgunk. Pedig egyáltalán nem. Az egész egy ConcernedApe (Aggódó Majom (?)) becenévre hallgató indie fejlesztő önálló műve, aki egyébként az USA-ban, Seattle-ben él Eric Barone polgári néven. A srác állítólag a diploma megszerzése után munkanélküliként tengette a napjait, és hogy hasznosan töltse az időt elkészítette a Stardew Valleyt: egy igazi mezőgazdasági-erdőgazdálkodási-gyűjtögetési szerepjátékot.

A megszokott karaktergenerálás legnagyobb meglepetése, hogy nemünk és kinézetünk meghatározása után meg kell adni a kedvenc „dolgunkat” (Favorite Thing) és ki kell választani, hogy karakterünk a kutyákat vagy a macskákat kedveli-e jobban.

stardew_valley

Az alapsztori nekem nem okozott túl sok meglepetést. A bevezetésben a télapóval vélhetően rokoni szálakat ápoló nagyapánk, a halálos ágyán úgy dönt, hogy ad nekünk egy lezárt borítékot, amiben a Stardew Valleyben (magyarul Csillagharmat Völgyben) fekvő tanyáját ránk hagyja, de a kérésének megfelelően nem bontjuk fel azonnal. Évekkel később aztán a multis dobozirodánkban, végül eljön az igazság pillanata. A levél elolvasása főhősünknek pontosan elég lökést ad ahhoz, hogy kényelmes és unalmas nagyvárosi életet maga mögött hagyva Pelikánváros felé vegye az irányt.

_Csillagharmat Völgy

Egy távolsági busszal a városba érkezve Robin, a dögös-vörös asztalos fogad minket, aki elkísér a gazzal körülnőtt rusztikus kis házikónkhoz. Mikor odaérünk épp Lewis, a helyi polgármester jön ki a házból (Vajon mit csinált bent?). Rövid anekdotázás után végre kezünkbe vehetjük az új életünk irányítását. Meg is kapjuk az első küldetésünket: ismerkedjünk össze Pelikánváros mind a 28 lakójával.

Az asztalos csaj foglalt ugyan, de lehetőség van meghódítani a szingli ellenkező nemű karakterek szívét. Ehhez nem kell mást tennünk, mint hetente kétszer (többször nem engedi a játék) megajándékoznunk őket valamivel, amit kedvelnek, illetve a születésnapjaikon kivételesen plusz egy ajándékozási lehetőségünk van. Van itt kérem minden, gyerek, házasság, örökbefogadás, de még válás is.

Ami a munkát illeti, először a földművelés nemes mesterségével ismerkedhet meg a karakterünk, de ahogy halad előre a játék foglalkozhatunk majd gyűjtögetéssel, bányászattal, horgászattal, erdészettel, állattenyésztéssel, de akár harccal is. A játék nemlineáris lefolyása költőien kifejezi a nagyvárosi léttől megcsömörlött ember szabadságvágyát. Szinte csak az idő és az állóképességünk az egyedüli korlátjai annak, hogy egy nap alatt mit tehetünk meg a játékban. Azonban, ahogy telnek a napok, változnak az évszakok is, így ennek megfelelően kell változtatni azon, hogy mit termesztünk és mivel töltjük a napjainkat.

_Merre tovább?

A nagy szabadság ellenére mindig történik valami, amivel lehet és/vagy érdemes foglalkozni. A legjobb példa erre a felbukkanó misztikus vonal: a lepukkadt művelődési házban komoly szintű hallucinációba botlunk. Egy pillanatra itt úgy éreztem, hogy akár túlélő-horrorba is átcsaphatna a sztori… Ám a közeli tornyába invitálva, végül a helyi ezoterikus forma elmondja, hogy amit láttunk az egy ún. junimo, azaz egy erdőszellem, aminek ha felajánlotok pár dolgot akkor segít helyrehozni a nehéz sorsú ingatlant.

Az első találkozás
Hosszas gondolkodás után a Somric nevet kapta a gombolyag
Tojásfesztivál
A tavasz egyik legnagyobb eseménye Pelikánvárosban
Naphalra megyek
Ha épp nincs dolgunk vagy várunk, a pecabot jó ha kéznél van
Alkonyat
A nap végén még vethetünk egy utolsó pillantás a veteményesre
Tél
Kihalt minden, zene se szól...
Bánya
Még nem értem értem el a legalsó szintre
Riport
A ház melletti láda az elsődleges felvevő piacunk
Szintlépés
Ahogy haladunk előre egyre több lehetőség nyílik meg előttünk
Új szoba
Hamar szűkös lesz az eredeti kis kunyhó a sok cucctól, amiket belepakolunk
Rettegés
Halloween helyett Spirit's Eve

A Stardew Valley tanulási görbéje megfelelően finomhangolt. Amikor már belefáradunk az állandó öntözésbe, akkor szinte tálcán nyújtják a megoldást a fejlemények: építsünk öntözőrendszert! Ehhez szükség van vasra és rézre, szóval irány a bánya! Alternatívaként persze a helyi kovácsnál is megvásárolhatóak a kívánt ércek. De az öntözőrendszerhez szükséges alapanyagok előállításához még így is szükségünk van egy házi kohóra, hogy az ércből valódi alapanyag legyen. Mialatt szépen gyűjtögettem a rézércet, lett egy macskám is. Végül beköszöntött a várva várt tojásfesztivál, ahol még tojásgyűjtő versenyt is tartott a polgármester. Sajnos megelőzött egy kékhajú emós lány, de jövőre majd jobban igyekszem.

A tél beálltával a földművelés elég felejtős mindaddig, amíg a junimók segítségével fel nem épül az üvegházunk. Vagy ha úgy döntöttük korábban, hogy feláldozzuk a régi közösségi házat a multinacionális vállalatok oltárán akkor némi készpénzért a JojaMartban megvásárolhatjuk azt. A földművelés kiesése remek lehetőség, hogy bányászkodjunk, fát vágjunk, tereprendezzünk a farmon vagy olyan fajokra menjünk a pecában, amik csak ilyenkor harapnak. A lényeg, hogy mindig van felfedezni, vagy építeni való.

_Summa

ticket

Ha még nem próbáltad mindenképpen ajánlom a Stardew Valley-t, a cikk írásakor nagyjából két mozijegy áráért egy nagyon komplex, többdimenziós élménnyel lehetünk gazdagabbak, ami jóval több ideig fogva tart majd minket, mint két egész estés film. Ha viszonylag alaposan gondozzuk a kertünket és szorgalmasan horgászunk vagy bányászunk, akkor a játékban egy év (4×28 nap) körülbelül 28-32 óra játékidőnek felel meg. Innen már könnyű kiszámolni, hogy két mozijegy nyújtotta kikapcsolódáshoz képest jóval több ideig szegezheti gép elé az átlagos játékost.

Stardew Valley

PRO
Mindig történik valami, Igazi RPG, Változatos
KONTRA
Néha kicsit repetitív

89.5%
  • Metascore (88%)
  • Grafika (90%)
  • Játékélmény (85%)
  • Na még 5 percet (95%)

_Olvasnivaló