Zelda

_Ígéret

A legutóbbi bejegyzés óta kivirágoztak és azóta már el is nyíltak a fák Hyrule földjén, de szerencsére ez idő alatt más tájakon is megfordultam. Az ígéret, amit lassan egy évvel ezelőtt tettem, eddig sajnos csak váratott a beteljesedésre. Végül eljött 2018: új év, új fogadalmak. A sok fogadalom közül az egyik, hogy elvarrjam ezt a szálat is és végre legyen a The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ról egy hosszabb írás az oldalon. Az igazán vicces az lesz az egészben, hogy amikor ezeket a sorokat írom, legalább 5 hónapja rá sem néztem a játékra. Persze az emléke elevenen él és a bejegyzés írása közben azért elő fog kerülni a Switch™, ha másért nem akkor azért, hogy Linkkel lóra pattanva, gyártsak néhány képernyőképet.

_Szörnyek, Lovak, Szentélyek

A játék Hyrule egyik fennsíkján kezdődik, ahol egy almát sütögető öregúr szánja rá magát, hogy kezdeti lépéseinket egyengesse. Kezdetben könnyű elveszni a játékban: a fennsíkról nem igazán tudunk törött gerinc nélkül lejutni, ha nem kaptuk még meg a fószer siklóernyőjét. Nem adja ám ingyen, 4 szentélyt is ki kell pucolni, aztán felmászni egy közeli rom tetejére, hogy megtudjuk, ő igazából Zelda apja és egyébként több mint 100 éve halott. A történet nem túl bonyolult, bár a tálalása miatt kicsit szövevényesebb tűnik annál, ami. A lényeg: a gonosz Calamity Ganont kell kicsinálni, aki a központi kastélyban ontja magából a gonoszságot, miközben Zelda próbálja kordában tartani. Van még négy Mennyei Bestia is (Divine Beast), amiket fel kéne szabadítani, de ez opcionális. Ha mégis megtesszük, akkor – magyar nevén – Balsors Ganon legyőzése csak fele annyira lesz nehéz, mint egyébként. A sztoriban még annyi csavar van, hogy ezek a bestiák eredetileg a szövetségeseink voltak, csak irányítójukat rabul ejtve és a mágikus gépezeteket (ja, mert ezek amúgy gépek) megbabonázva ellenünk fordította őket a nagy gonosz. A terv tehát egyszerű: a 4 szuperfegyvert átállítjuk, hogy célozzák a gonosz Ganont, mi meg odamegyünk és megesszük a hasáról a kását.

Ahogy szépen sorban elkezdjük végrehajtani a nagy tervet döbbenünk majd rá, hogy egyrészt ez a világ hatalmas, másrészt pedig a rendszeresen (havonta egyszer, amikor vörös hold kel fel) feltámadó mindenféle buta szörny célja, hogy ebben megakadályozzon minket. Szerencsére a főzőtudományunk mellett vannak más hasznosabb szövetségeseink is. Ezek közül talán a legfontosabb az a négy bajnok akik a Mennyi Bestiákat voltak eredetileg hivatottak irányítani. Ha őket kiszabadítjuk, nem csak Zelda megmentése lesz majd könnyebb, de mindegyikőjüktől kapunk egy rá jellemző különleges képességet. Nekem egyértelműen Daruk volt a kedvencem. A dagi hegyi ember képességével naponta néhányszor bármilyen támadást/sérülést ki tudunk majd védeni, ami a játék későbbi szakaszaiban már élet-halál kérdése lehet.

_Mélységek és Magasságok

Említettem már, hogy a világ hatalmas, de ez nem csak a digitális világ fizikai méretére igaz – micsoda képzavar! –, hanem a teljes játékélményre. A zene és a effektek olyan szinten el lettek találva, hogy most, ahogy újra elővettem a játékot igazi nosztalgiahangulat fogott el az eseményeket lekövető hangok hallatán. A rengeteg mellékszál, a véletlenszerű találkozások, a számtalan felszabadításra váró szentély és a korokok által osztogatott korok magok gyűjtögetése mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az a 75+ óra, amit a játékkal töltöttem eddig bizonyítja, hogy mennyire rabul tudja ejteni az egyszeri halandót a Breath of the Wild varázslatos világa. Nem feltétlenül könnyű a játék, de ha megtanulunk rendesen főzni, akkor minden csatára fel tudunk majd rendesen készülni: egy megfelelő időben betúrt csirkepaprikás csodákat tud művelni!

Ahogy újra és újra felelevenítem az élményeimet, eszembe jutnak azok az apróságok, amik igazán naggyá teszik ezt a játékot. A teljesség szemernyi igénye nélkül: A lovas harc, a búgó hangú debella tündérek, aki közül az egyiknek ló feje van, a bölcs vénasszony, aki kislánnyá változtatta magát, a számtalan rejtett szentély, a titokzatos sárkányok. És nyilván ezek egyike sem túl nagy cucc, de mindez egybe csomagolva igazán kellemes órákat tud hozzácsapni a játékidőhöz.

_Summa

A konzol árát nem számolva nagyjából 10 mozijegy áráért tudjuk beszerezni 2017 egyik legnagyobb durranását, de a sok-sok óra élmény amit ezért cserébe kapunk bőven megéri ezt az árat. A játék sikerességét, jól illusztrálja, hogy jelenleg nem lehet itthon még használtan sem beszerezni. Megvallom őszintén én sem válnék meg tőle szívesen. Már csak azért sem, mert sorban jönnek a DLC-k is, amik további izgalmakat tartogatnak Hyrule rejtélyes tájain.